2011. október 30., vasárnap

Kurjenrahka nemzeti park

Ott voltunk ma túrázni 5-en. Gyönyörű szép volt és fárasztó. 30 km körül, a végén a vaksötétbe:) Képek majd mennek picasa-ra. Nagyon élveztem a mai napot, sok sírvanevetős pillanat volt:D

Az utóbbi napokban néztem pár filmet, és az egyikben volt egy beszélgetés, ami nagyon tetszett, és teljesen igaz. A lényeg, hogy hiszünk-e az ima erejében, a csodákban? Van-e egyáltalán értelme imádkozni? Hogy is van ez? Ha az, amiért imádkozunk, valóra válik, az tulajdonképpen egy csoda. Milyen igaz!!! Tegnap teljesen ezt éreztem.

Az élet továbbra is szép:)

Na most azt hiszem kialszom magamat:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése