Katedrális

Furcsa este volt a tegnapi, de mindegy is. A lényeg, hogy elgondolkodtatott. Elgondolkodva bringáztam reggel, a folyó mentén, most nagy vásár van a hétvégén, elvileg halpiac, de gyakorlatilag van minden. Holland, olasz, brit dolgok, kötött ruhák, mindenféle szépség:) Ma még visszanézek. Hátha találok valami szép apróságot.
Na de nem erről akartam írni. Töprengtem, és végül beültem a katedrálisba. Nagyon hiányzott már egy kis elmélyülés. Nem is tudom, hogy eddig miért nem voltam benn, csak kívülről csodáltam, de belül is szép:) Egyszerű, de épp ezért szép. Valahogy mindig jobban tetszettek a puritánabb templomok.
Jó ideig benn ültem, éppen ment a szertartás, de hát nem sokat értettem belőle.
Ma először gondoltam arra, hogy nem lenne jó visszajönni MA-ra ide. Hiányoztok, nem jó, hogy nem tudom a mindennapi gondolatokat, problémákat megbeszélni, úgy mint mikor otthon vagyok. És így, hogy itt egyedül vagyok, valahogy sodródom az árral, és valahogy néha azt érzem, hogy nem magam vagyok...Furcsa.
Diszkréten így tudtam megfogalmazni, nem itt a helye a lelkizésnek... Mégis leírtam, mert olyan sokan nem olvassátok ezt az egészet, és akik olvassák, azok meg hallhatják a lelkizést:)

A hangulatomhoz kiválóan illő borús idő van ma. Most először kb. nem zavar:)
Rettentően visszavágyom a Camino-ra.