Karácsonyi visszaemlékezés

Boldog Karácsonyt mindenkinek!
Így itthonról úgy gondoltam, azért illene befejeznem a blogot, hogy mi is történt az alatt a bizonyos 1,5 hét alatt:) Jól is esik most. Igazából folyamatosan újraélek mindent. Hiányzik. Rettenetesen örülök, hogy visszamehetek 2 hétre:)
Volt ugye 10-én szombaton a kocsmatúránk Till-el, Lini-vel és Susannal, aztán az Lukas-estét tartottam.
12-én hétfőn Till-el és Julien-nel elmentünk Dark Tranquality koncertre a Klubiba, ami remek volt, első sorból hallhattuk a jó féle metál zenét. Már kellett egy ilyen koncert. Azóta a fiúk hatására elmélyedtem a metál zenében:) Nem lehet véletlen az sem, hogy mióta itthon vagyok, tulajdonképpen minden szabad időmet gitározással töltöttem:)
Aztán. 13-án Assignment 2-t írtam Businesss Communication-re. 14-én prezentációt tartottam Bus. Comm-on, aztána nap további része izgalomban telt, mert következett a Farewell Party. 8ig tanulni próbáltam kb, aztán Linivel megtartottuk a saját pre-partynkat tanulás után. Dorka befutott, aztán átnéztünk a 12A-ba, de az ottani preparty nem volt vmi jó. Elértük az utolsó buszt, és indulhatott a móka a Monkey-ban. A zene pocsék volt, de elvoltam Lukassal, aztán Till is csatlakozott, végül együtt jöttünk haza hajnali 3 körül.
Kicsit kómásan, de energybomb állapotban ültem be a 10től kezdődő finn end-term-re. Úgy döntöttem, hogy nem érdekel hogyan sikerül, mert tele volt olyan szavakkal, amit nem vettünk. Végül asszem 2 lett, ami itthon 3. Összességében szerintem 4t kapok, mert azért sokat dolgoztam a félév során.
15-e délután tartottunk egy guitar session-t, aztán végül az estét megint csak a fiúkkal töltöttem. Nehéz volt búcsút mondani nekik, ha csak 3 hétre is, szerintem január végén zokogni fogok. Péntek reggel pont láttam, ahogy felszállnak a buszra.
Ahogy elmentek, koncentrálhattam a tanulásra. Ennyit még nem töltöttem egy huzamban aktív tanulással. Pénteken Bus.Comm. take-home exam (6 oldalas esszé), aztán szombaton 20th C Novel esszé (5 oldal).
Vasárnap tartottam egy kis break-et, mivel utolsó napja volt a Logomo-s kiállításoknak, és azokat meg akartam nézni. Ráadásul ingyen is volt, szóval elmentem megnézni. Utána visszazártam magam a szobámba, és olvasgattam a szakszövegeket a gyerekirodalom esszémhez. Kedd, 20-a volt a határidő, de eszemben sem volt azzal foglalkozni kedden, szóval hétfő este 8-9-ig befejeztem és elküldtem Maria-nak.
Aznap volt egy kis emeleti búcsúvacsink. Szomorú volt.
Kedden nyomtattam repjegyet, összeszedtem mindenféle anyagot az egyetemi adatbázisból, amit használhatok a szakdogához, aztán Linivel megrohantuk a kp-t. Vettünk rénszarvaskolbászt meg májkrémet. (Apa kapta, tetszett neki) Bevásároltunk és otthon tartottunk egy búcsú estét a lappföldes megmaradt bagázzsal. Hamburgerek és sültkrumpli társaságában. Fáradt volt mindenki, meg szomorú, ezért furcsán telt az este. Sírtunk is kicsit Susannal. Aztán elégettük a lányokkal A pulcsit, hahaha. Kibújt a gonosz énem.

Szerdán pedig reggel 6-kor keltem, az utolsó dolgokat bedobáltam, felkeltettem Liniéket, és utoljára jól megölelgettem őket. Helsinkibe a busz út eseménytelen volt, végül 4 német erasmusos is jött a géppel, szóval volt társaság. Münchenbe fél órával később érkeztünk így rohannom kellett egyik géptől a másikig, de még pont ott volt a beszállást intéző férfi, szóval pont feljutottam a buszra. Hazaértem, ugyan csomag nélkül, de másnak kihozták.
Most pedig ki kéne pakolnom belőle. Nem megy. Az olyan véges. Élőhalott módjára élem végig ezeket a napokat. De majd jó lesz a 2 hét a fiúkkal:) Aztán majd áprilisban, ha minden jól megy, szakdoga leadás után látogatok.
Nem mondtam el minden sztorit, mert nem blog téma. De majd ha találkozunk mesélek:) Csókollak titeket:)

boldog, szép napok

Barátok, öröm és bódottá, tanulás. Ez van most:)

Igyekszem kihasználni minden percét annak, hogy még itt lehetek. Sajnálom, hogy csak most találkoztam pár, jelen pillanatban szívemnek nagyon kedves emberrel... De nem bánkódom, mert legalább találkoztunk, és az a fontos.

Tegnap csináltunk egy kis kocsmatúrát, miután meglestük a Karácsonyi Vásárt (annyira nem nagy dolog, annak ellenére, hogy Turkuról az hírlik, hogy a Karácsony fővárosa. Lehet, hogyha lenne hó, akkor meglenne jobban a karácsonyi hangulat). Nagyon hangulatos helyeken voltunk, pl. egy bárban, amit egy gyógyszertárból alakítottak át... Az volt talán a legjobb. Jó kis beszélgetős estére sikerült, amit már nagyon hiányoltam:)
Pont jókor vagyunk itt. Azt mondják a helyiek, hogy 100 éve nem volt ilyen meleg tél itt. Ijesztő. Éljen a globális felmelegedés.

1,5 hét múlva otthon, amit őszintén szólva nem várok. Persze hiányoztok, és minden baráttal találkozni akarok, de valahogy ami most itt van, az nagyon-nagyon jó:)

Egyik szemem sír, a másik nevet.

A lappföldi út rendkívüli volt. Nincsenek rá szavak:) A cottage-unk valami félelmetesen jó volt, szerintem határozottan mi éreztük magunkat a legjobban.:D
Volt részegség, szaunázás, ÉSZAKI FÉNY, husky-szán vezetés, hószán vezetés, majd összetörés, amiért 600€t kellett fizetnem:D Haha. Igen, tudom, egy vagyon, de nem tudok mást tenni, mint szemet hunyni felette, és élvezni tovább a dolgokat:) Amit így is tettem:D Rendkívül csodálatos napokat tudok magam mögött, és a szívem szakat meg, hogy hazajöttünk. Elmondhatom, hogy fürödtem a Jeges-tengerben, láttam és simogattam rénszarvasokat:)
Rovaniemi csalódás volt, mert nem volt hó, és 25€-ba fáj, hogy bejuss a Mikuláshoz egy kép erejéig.
A nap 10 körül kelt, és délután 2-kor már ment is lefelé rendesen: ez is egy érdekes tapasztalat volt. Találkoztunk Sami emberekkel, énekeltünk velük, kóstoltunk rákos szendvicset. Rénszarvas-szánon nem mentem, mert az már nagyon turistás lett volna. Szegényeknek inkább szabadoknak kéne lenniük, mint azok a rénszarvasok, amik miatt többször is meg kellett állnia a busznak útközben, mert az út közepén eszegették a havat.^^
A legjobb dolog a hét zárása volt, mikor is Lukassal hirtelen ötlettől vezérelve megmásztuk a hegyet a tök sötétben, és 1 darab szánkón leszáguldottunk Európa leghosszabb (1,5 km) szánkópályáján... mindenünk vizes,havas volt, nem láttunk semmit:DDD És eközben még nevetésre is futotta:)

Részletekbe most nem megyek,itt ülnék napestig. Muszáj tanulnom.

Ez nem publikus, de annyit elmondok, hogy ijesztő, hogy mennyire bejönnek a megérzéseim. Lehet, hogy ezt már láttátok FB-on, de nem baj. Most örülök, hogy bejött a megérzésem, mert megkönnyített bizonyos dolgokat, viszont váratlan dolgot hozott magával: olyan emberben csalódtam egy hatalmasat, akire a legkevésbé számítottam volna.... De jött a megérzés.... És bejött. Haha... most már csak nevetek. Velem senki nem packázhat. Én nem csinálnám ezt senkivel. Majd mesélek, ha otthon leszek:)

Csókollak titeket:) Joulu on tulossa!!!! <3