1 év után

Valamiért a napokban eszembe jutott a blog és úgy voltam vele, hogy írok egy újabb bejegyzést.

Hogy miért is? Egyfajta visszatekintés talán és a tanulságok levonása. Nem lehet tudni.

Érdekes megfigyelni, hogy sokat változtatott rajtam az a pár kinn töltött hónap. Több lettem sokkal azáltal, hogy megismertem nem is egy, de több kultúrát (finn, svéd, német, osztrák, spanyol, etc.) is jobban és érettebbé is váltam.

Meg van, miért is írok most. Kulturális diplomácia szemináriumra kellett írnom most egy beadandót, szabadon választható témával és én végül Turkuról írtam, bemutattam, hogy hogyan is zajlott le a kulturális fővárosi év. Ez hozta a nosztalgikus hangulatot.

És mennyi minden változott 1 év alatt. Akkor BA, most már MA, ráadásul tolmács és fordító képzés, amin elképesztően remek emberekkel tanulok együtt. A gondviselés ereje határtalan!

Barátságok szövődtek és feledésbe merültek, de amelyek fontosak, megmaradnak. Ez örök igazság. Van egy darab Till, egy Lini és egy Lukas, akikkel megáldott az ég, van egy Minnie, akiért szintén hálás vagyok. Kár, hogy régen láttam őket. De nemcsak ő értük, mindenkiért hálás vagyok, akinek akár egy jó pillanatot is köszönhetek.

Követtem el hibákat, de ez emberi dolog. Rájöttem viszont, hála kedvenc Metál Dorkám egy bejegyzésének, hogy ezzel jár az élet, és nem kell mentegetőznünk magunk előtt, mert egyszer-kétszer-párszor hülyeséget csináltunk. El kell őket fogadni, mint lényünk szerves részét, és azt mondani, hogy oké, ez vagyok én, tanuljunk belőle. Ettől nem leszünk rosszabbak, csak akkor, ha nem vagyunk képesek szembenézni önön magunkkal. Mert az a legfontosabb, hogy magunkkal milyen kapcsolatban vagyunk, mivel 0-24 óráig "össze vagyunk zárva".

Ha végig gondolom ezt az évet, roppant mód hálát érzek sok-sok mindenért: hogy összejött megint a bagázs Vappun, hogy meglátogattam Linit egy napra Bécsben, hogy elmentünk Görögországba, ahol Ricsibe botlottam, hogy mindvégig tartottuk a kapcsolatot interneten/skype-on Till-el is, és jókat beszélgettünk. Hálás vagyok Japánért és Izlandért is. Nagyon! 2 elképesztő ország, ami Finnország mellett talán a legnagyobb hatással volt eddig reám.

Szóval sok a változás,és visszagondolva néha úgy érzem, hogy talán másképp kellett volna tennem bizonyos dolgokat odakinn, de nem bánom, mert ezek által jutottam el ma oda, ahol vagyok és itt és most nagyon boldog és az esetleges, átmeneti nehézségek ellenére elégedett vagyok! 

Ha nem is olvassa ezt el senki sem - tekintettel arra, hogy mikor írtam utoljára -, akkor is jól esett kiírni magamból az érzéseket :)