Sziasztok!
A mai nap jó volt. Este szétcsaptam magam, ami tőlem szokatlan, de még élek, már a fejem se fáj. Reggel összeszedtem magamat egy csodálatos zuhanyozás keretében. Ennyire jól zuhany rég nem esett.
2-kor találkoztunk Lindával és Maritával (én tutorom plusz barátnője, szintén tutor) és Louise-al, Anne-Sophie-vel, és még pár lánnyal, és elmentünk Maritáék nyári házikójába, Rymättylä-ba. Elképesztően gyönyörű helyen volt, csináltam képeket, majd rakok fel...
Kb. mintha az álomházamba léptem volna be, minden fából, kandalló, gyönyörű berendezés. Rögtön beleszerettem. A kilátás csodálatos, saját stég, onnan csobbantunk szaunázás után.:D
Tökéletes volt. Miután szaunáztunk, jó nagy lakomát csaptunk, Marita és Linda plusz Marita barátja ügyködtek, volt saláta, kolbász, helyi kenyér, feta sajt, sajtkrémmel töltött, bacon-ba csavart gomba... Isteni volt, megkóstoltam a gombát is, pedig amúgy nagyon utálom. Egész jó volt. A kenyér volt még rendkívüli. Mindenki boldogan tömte a fejét:)
Annyira békés volt az egész. Kiültünk a hintaágyra evés után, és vártuk az ázsiai lányokat, hogy kijöjjenek, és csobbanjanak. Látni akartuk az arcukat. Elég hideg volt a tenger, szóval mi nem maradtunk benn 10 sec-nél tovább, mert majd lefagytak a lábaink. De ezek a lányok... Micsoda vérmérséklet, semmi hülye fej, mint nálunk, és csak 1-2 kisebb sikkantás, amúgy vígan lubickoltak. Elképesztő:D Nem hittünk a szemünknek.
6 körül elindultunk vissza, érdekes, hogy csak pár óra volt az egész, mégis sokkal többnek tűnt. Feltöltött.
Ma ilyen gondolkodós estém van, elmélkedek egyfolytában. Tegnap este elkeveredtem a marokkós képeinkhez, úgy hazarohantam volna abban a pillanatban. Hiányoznak az otthoniak.
Bírom a finneket, de az iszonyatosan zavar bennük, hogy mennyire távolságtartóak, meg van ez a hülye szokásuk, hogy valahogy úgy viselkednek, hogy azt érzi az ember, hogy teljesen le van sz*rva, még ha nem is így van. Nem beszélnek fölöslegesen egy percig se.. Pedig jó a beszéd. No mindegy, különbözünk. Ez nem rossz dolog.
Ahogy ma közeledtünk a nyárilak felé, úgy elképzeltem, hogy milyen lenne itt élni. Nagyon el tudom magam képzelni ezen a vidéken. Csodálatos a táj.
Na jó éjszakát, aludni is kéne. Holnap könyvtár, le kell másolnom minden anyagot gyerekirodalomra. Bele kell húznom, mert sok a tanulnivaló... inkább olvasnivaló.
A lelkem kicsit fáj, de azért az élet szép:)
u.i: azon morfondíroztam, hogy vajon azért-e ilyen vicces nyelv a finn, hogy kompenzálja a finnek személyiségét.... vagy csak felvidítsa őket. Én folyton nevetek, ha finnül tanulok... Náluk nem működik:D
A mai nap jó volt. Este szétcsaptam magam, ami tőlem szokatlan, de még élek, már a fejem se fáj. Reggel összeszedtem magamat egy csodálatos zuhanyozás keretében. Ennyire jól zuhany rég nem esett.
2-kor találkoztunk Lindával és Maritával (én tutorom plusz barátnője, szintén tutor) és Louise-al, Anne-Sophie-vel, és még pár lánnyal, és elmentünk Maritáék nyári házikójába, Rymättylä-ba. Elképesztően gyönyörű helyen volt, csináltam képeket, majd rakok fel...
Kb. mintha az álomházamba léptem volna be, minden fából, kandalló, gyönyörű berendezés. Rögtön beleszerettem. A kilátás csodálatos, saját stég, onnan csobbantunk szaunázás után.:D
Tökéletes volt. Miután szaunáztunk, jó nagy lakomát csaptunk, Marita és Linda plusz Marita barátja ügyködtek, volt saláta, kolbász, helyi kenyér, feta sajt, sajtkrémmel töltött, bacon-ba csavart gomba... Isteni volt, megkóstoltam a gombát is, pedig amúgy nagyon utálom. Egész jó volt. A kenyér volt még rendkívüli. Mindenki boldogan tömte a fejét:)
Annyira békés volt az egész. Kiültünk a hintaágyra evés után, és vártuk az ázsiai lányokat, hogy kijöjjenek, és csobbanjanak. Látni akartuk az arcukat. Elég hideg volt a tenger, szóval mi nem maradtunk benn 10 sec-nél tovább, mert majd lefagytak a lábaink. De ezek a lányok... Micsoda vérmérséklet, semmi hülye fej, mint nálunk, és csak 1-2 kisebb sikkantás, amúgy vígan lubickoltak. Elképesztő:D Nem hittünk a szemünknek.
6 körül elindultunk vissza, érdekes, hogy csak pár óra volt az egész, mégis sokkal többnek tűnt. Feltöltött.
Ma ilyen gondolkodós estém van, elmélkedek egyfolytában. Tegnap este elkeveredtem a marokkós képeinkhez, úgy hazarohantam volna abban a pillanatban. Hiányoznak az otthoniak.
Bírom a finneket, de az iszonyatosan zavar bennük, hogy mennyire távolságtartóak, meg van ez a hülye szokásuk, hogy valahogy úgy viselkednek, hogy azt érzi az ember, hogy teljesen le van sz*rva, még ha nem is így van. Nem beszélnek fölöslegesen egy percig se.. Pedig jó a beszéd. No mindegy, különbözünk. Ez nem rossz dolog.
Ahogy ma közeledtünk a nyárilak felé, úgy elképzeltem, hogy milyen lenne itt élni. Nagyon el tudom magam képzelni ezen a vidéken. Csodálatos a táj.
Na jó éjszakát, aludni is kéne. Holnap könyvtár, le kell másolnom minden anyagot gyerekirodalomra. Bele kell húznom, mert sok a tanulnivaló... inkább olvasnivaló.
A lelkem kicsit fáj, de azért az élet szép:)
u.i: azon morfondíroztam, hogy vajon azért-e ilyen vicces nyelv a finn, hogy kompenzálja a finnek személyiségét.... vagy csak felvidítsa őket. Én folyton nevetek, ha finnül tanulok... Náluk nem működik:D
Hajrá Roni, nevettesd meg a finneket! :)
VálaszTörlés